Majdnem 1 éve nem főztem normálisan, merthogy diétázunk. A párom orvosi javaslatra, én pedig szolidarításból. (Vagy lustaságból? Csak nem fogok magamnak külön főzni?) De most aztán kitettem magamért... Nem lehet szünet nélkül jó kislánynak lenni, éppen most, amikor mindenki kétpofára zabál dúskál a jóban,  mi is megengedhetünk magunknak egy kis kilengést. Legyen tehát zúzapörkölt galuskával - egy éve csurog a nyálam érte.

Vettem egy kiló libazúzát, megtisztítottam (ami abból állt, hogy a lefegőket levagdostam - a macskák nagyon örültek neki - a zúzát pedig alaposan megmostam és apróbb darabokra vágtam).

Egy nagy fej felaprózott vöröshagymát üvegesre pároltam (szigorúan zsíron, mert hogy van egy üveg libazsírom - ha már lúd liba, legyen kövér libazsíros) belepréseltem egy cikk fokhagymát, rátettem a zúzadarabokat, egy kicsit körbepirítgattam, és következett a fűszerezés. Kakukkfű, oregánó, só, bors, pirospaprika... ebben a sorrendben. Mert hogy amikor megszórtam pirospaprikával, és elkevertem, már öntöttem is rá egy csésze vizet, nehogy megégjen/megkeseredjen a paprika. Fedő alatt hagytam lassan puhulni.

Közben 2 tojást (jércetojást - most kezdenek tojni az idei jércéim!) beleütöttem egy csészényi lisztbe, megsóztam és elkevertem a sárgáját, így szép színe marad. Vízzel lágy tésztát kavartam belőle. Egy lábosban vizet forraltam, megsóztam, és amikor lobogva forrt, kiskanállal beleszaggattam a tésztát - puha galuskák lettek belőle. Leszűrtem, és egy mogyorónyi libazsírral átkevertem.

Közben megfőtt a zúza. Tányérra tettem a galuskát, melléje kanalaztam a zúzapörit, egy nagy csipet savanyúkáposztát ültettem melléje a tányérra, és üdvözült mosollyal nekiláttunk...

Ejnye, de mutatnám fotón, de még nem tudom a technikáját!!!